Ez a rókafaj sokfelé elõfordul az északi sarkvidéken, általában a fahatár fölött; a legtöbb északi szigeten is él, így Izlandon, a Spitzbergákon, a Medve szigeten, Novaja Zemlján, Ferenc József-földön. Télen délre is elkóborolhat, gyakran messzi távolságokra. Prémesállat-telepeken is tartják, ahonnan kiszökhetnek egyes példányok (hazánkban is! ).
Körülbelül 90 cm hosszúra nõ, ebbõl farka mintegy egyharmad rész, mar magassága 30 cm körül van. A sarki róka két eltérõ színfázisban fordul elõ, gyakran egymás mellett; az egyiknél nyáron a bunda felül barnás, alul világosabb, télen kifehéredik; a másik, kevésbé gyakori változat nyáron barnásszürke és télen kékesszürke. A sarkvidéken éjjel és nappal egyaránt mozog. Nagy kiterjedésû kotorékot épít, ásással vagy természetes sziklarepedésekben. Gyakran igen társas állat, több család is együtt élhet, télen nagy, lazán szervezett falkába verõdik.
A sarki róka évente kétszer fial, legfeljebb 6 kölyköt, a táplálék bõségének függvényében az újszülöttek sötétbarna színûek, és 56 nap vemhesség után születnek. Mindenevõ, egyaránt vadászik és más ragadozók maradékát orozza el.
Sokféle állatot, így lemmingeket, pockokat, tengeri madarakat megfog, jegesmedve zsákmányából részesedik, nyáron bogyókat is elfogyaszt, a feleslegbõl készleteket halmoz fel. Lábnyoma és ürüléke hasonló egy kis rókáéhoz. Nem valószínû, hogy bármely más fajjal összetévesztjük, hacsak nem egy kisméretû rókával vagy kutyával ; rövid orra és lekerekített füle azonban megkülönböztetõ bélyeg.
Sok állatkertben látható sarki róka, néha szaporodik is. Prémesállat-telepeken viszont sokfelé tenyésztik, eredeti élõhelyén pedig nagy számban csapdázzák. Az utóbbi ellenére még mindig közönséges és nagy elterjedésû faj, egyáltalán nincs veszélyeztetve.